Hangsúlyozza ügyfeleinek, hogy szakmai hiba esetére biztosítva van! Erősítsa a megbízók Bizalmát...Tovább...
Tanácsaink segítségével elkerülhet néhány buktatót, megtudhatja, hogy Önnek milyen...Tovább...
Mi a számviteli szakmai felelősségbiztosítás, mire terjed ki a fedezet? 
Könyvelői tevékenység,...
Tovább...
Az alábbiakban olyan gyakori káreseményekről olvashat, melyek segítenek a megfelelő fedezet kialakításában,...Tovább...
 
Aktuális hírek

Egyre inkább 200 százalékkal büntet a NAV
2013-09-20 00:00

A NAV egyre gyakrabban az általánosnak tekinthető 50 helyett 200 százalékos adóbírságot szab ki, ha a számla valódiságát kétségesnek tartja – olvasható az RSM DTM blogbejegyzésében. Az adóhatóság büntetőügyi szakágának erősítése áll a szigor hátterében.

 

Azzal eddig is gyakran találkoztunk munkánk során, hogy az adóhatóság előszeretettel vizsgálja a gazdasági események, illetve az ezekről kiállított számlák valódiságát. Amennyiben pedig azt állapítja meg, hogy egy ügylet egyáltalán nem, vagy nem úgy, vagy nem azon személyek között jött létre, mint ahogy az a számlán szerepel, akkor a számlát nem fogadja el hiteles dokumentumként (azaz a nem túl szép adóhatósági kifejezéssel élve a számlát hiteltelennek, fiktívnek minősíti), és ehhez negatív adójogi következményeket kapcsol. Statisztikai adatokból tudjuk, hogy az adóhatósági megállapítások döntő része ebből a körből születik.


 

  • dr. Fekete Zoltán Titusz
  • 2013.09.19. 11:00

A nóvum tehát nem ez. Az adóhatósági gyakorlat újdonsága abban érhető tetten, hogy az ilyen megállapítások esetén az adóhatóság ma már egyre gyakrabban az általánosnak tekinthető 50 százalék helyett 200 százalékos adóbírságot szab ki. Erre akkor van lehetőség, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Fontos azonban, hogy ez nem új szabály, hiszen csak a kiszabható bírság felső határa változott 2012. január 1-től 200 százalékra.

Az azonban kétségtelen, hogy az adóhatóság megfigyelhetően sokkal gyakrabban él ezzel a törvény adta lehetőséggel. Egy ilyen új jelenség esetén, úgy gondolom, érdemes lehet a kép mögé nézni és egy picit a mozgatórugókat elemezni: mi lehet az oka a változó hatósági hozzáállásnak?

Ahhoz ugyanis mindenekelőtt alapos felderítő munka kell, hogy egy olyan súlyos állítás, mint például a bevétel eltitkolása vagy a nyilvántartások meghamisítása megálljon. Eddig a vagyongyarapodási vizsgálatoknál volt megszokott, hogy a bevétel eltitkolása következtében automatikusan alkalmazta a szankciós mértékű bírságot az adóhatóság. Cégek vizsgálatakor viszont csak kivételes esetekben fordult ez elő. Ezekről a kategóriákról a jogban kevéssé jártas ember is tudja, hogy már a büntetőjog határát súroló esetek, hiszen kimeríthetik a költségvetési csalás, a magánokirat-hamisítás, illetve a számvitel rendjének megsértése elnevezésű bűncselekményi tényállásokat.

És azt hiszem, ezen a ponton érhető tetten a változó adóhatósági hozzáállás oka. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a 200 százalék olyan jelentősen megnövekedett mértékű bírságkiszabásra ad lehetőséget, amelyért már megéri az adóhatóságnak küzdeni. Nem, a változás oka egy másik, szintén 2012. januártól hatályos rendelkezésben keresendő. Az eljárási szabályok ugyanis kiegészültek egy új előírással. Eszerint az állami adó- és vámhatóság a NAV nyomozóhatóságát tájékoztatja az adótitokról a bűncselekmények megelőzése, az adott bűncselekmény felderítése, illetve nyomozása során a bűnüldözési feladatok teljesítése érdekében, valamint a büntető eljárás megindítása, vagy lefolytatása céljából. Azaz nem csak az adó-ellenőrzési eljárásokhoz kapcsolódó büntetőfeljelentések megtételével jelezheti az adóhatóság a bűncselekmény elkövetésének gyanúját.

Érdemes tehát tisztában lenni azzal, hogy amikor 200 százalékos adóbírságot látunk egy ellenőrzési határozatban, akkor minden valószínűség szerint megtörténik az adóhatósági jelzés a nyomozóhatóság felé, és innentől kezdve a nyomozás elrendelése vagy annak mellőzése már nem az adóeljárás, hanem a büntetőeljárás logikája szerint történik.

A fentiekkel szorosan összefügg az a szintén 2012. január 1-től hatályos változás, amely új eljárási típusként vezette be az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzést. Ez megfelelő rugalmasságot ad az adóhatóság kezébe, hogy koncentráltan, egy konkrét ügylettel vagy partnerkapcsolattal összefüggésben – és nem valamely adónem vonatkozásában – hatékony bizonyítást folytasson le, és ha a feltárt tényállás alapján indokoltnak látszik, ne csak az adóigazgatási eljárást végezze el, hanem a büntető eljárást is megindítathassa.

Azt azért érdemes látni, hogy az új szabályozás egyelőre nem hozott alapvető változást a feltárt bűncselekmények számát illetően, sőt még némi csökkenés is tapasztalható, hiszen a 2012. év során 2800 bűncselekmény gyanúját tárta fel az adóhatóság, amely 17 százalékkal alacsonyabb, mint a 2011-ben feltárt 3400 bűncselekményi esetszám.

A legfrissebb tájékoztató alapján komolyabb változást egyelőre 2013 sem hozott. A NAV bűnügyi szakterületének 2013. I. félévi statisztikai adatai szerint a Bűnügyi Főigazgatóság és az irányítása alatt álló nyomozó szervek 2013. I. félévében 6 257 ismertté vált bűncselekmény kapcsán indítottak büntetőeljárást (természetesen ennek a számnak csak egy részét teszik ki az adóhatóságtól érkező jelzések, feljelentések). Az ezekhez a bűncselekményekhez kapcsolódó elkövetési érték 76,67 milliárd forint volt, ami 7,5 százalékkal több, mint 2012. első félévében (71,31 milliárd forint).

A számokban tehát egyelőre nem érhető tetten jelentős változás. Az azonban látható, hogy 2012-ben elindult egy folyamat, amelynek célja, vagyis az adóhatóság büntetőügyi szakágának erősítése nyilvánvaló, de a folyamat eredményéről, az új szabályozás hatékonyságáról majd csak pár évnyi gyakorlatot követően lehet biztosabb következtetést levonni.

A bejegyzés szerzője Dr. Fekete Zoltán Titusz, az RSM DTM Hungary Zrt. adómenedzsere. Az RSM DTM blog az Adó Online szakmai partnere.

Forrás: Adó Online (www.ado.hu)

visszalépés...